49–64 termék, összesen 85 dbSorted by latest
Sportolni és sportot nézni nem ugyanaz, mégis van bennük valami közös. Mindkettő „elmerülés a koncentrált intenzitásban”, ez a Szépség a sportban című könyv alapvetése.
Ez a könyv a járványokról szól, a nyugati kultúra három ikonikus fertőző betegsége: a pestis, a kolera és az AIDS irodalmi ábrázolásairól és kultúrtörténetéről. A szerző elsősorban kortárs brit történelmi regényeket elemez, amelyek különböző korokban játszódnak: a középkorban (Ragály), a kora újkorban (Csodák éve), a viktoriánus korszakban (Sweet Thames, An Imperfect Lens), valamint a késő 20. században (A szépség vonala, Part of His Story). A fertőzés és a kontamináció időben és térben változó fogalmait és ábrázolási formáit nyomon követve a nagy járványok irodalmi elbeszélései kirajzolják a nyugati biopolitika alakulástörténetét. Mindeközben körvonalazódik Kelet és Nyugat történeti megkülönböztetése, valamint a nagyváros mint térbeli-kulturális állandó. Az elemzések és áttekintések több tudományág – a kultúrorvostan, a testkutatás, a pszichoanalízis, a társadalmi nemek tudománya és az antropológia – témáiból és módszereiből merítenek, így írják tovább a kulturális epidemiológia diskurzusát.
Nem kérdéses, hogy a jelesi életmű feldolgozása (és itt nem csupán a színházi, de a filmes és irodalmi munkásságára is utalunk), régóta halogatott adóssága nem csupán a kritikusi szakmának, de az egész véleményformáló értelmiségnek.
Sokszínű és rendhagyó színjátékai megírásához Weöres Sándor bőségesen merített a drámairodalom, a magyar és a világirodalom gazdag forrásaiból.
Napjainkban a performansz-értelmezések sokszínűségének vagyunk tanúi, melyből egyértelműen kitűnik, hogy a performansz fogalma nem szűkíthető le a színházi előadásokra vagy tágabban értelmezve a művészet területére.
Architektura-Vallomások 15
Architektura-Vallomások 13
A képek és az időjárás. Gyermekkorom óta összefüggenek egymással. A képzőművészet és a meteorológia. Az egyik az emberi ügyességből,tehetségből, a sejtések meglátásából születő, önmagáért való világ, a festő ember belső erejéből építkezik, aki képes megérteni és elfogadni a “rend” szó jelentését. És ismerve az emberi gyengeséget, a szabad akarata erejével szilárdan ragaskodni hozzá. Elfutni előle és alázatos mosollyal újra visszatérni. És a másik világ, maga a rend, a tökéletesség végtelen világűrje – az időjárás.
JAK világirodalmi sorozat 39
A kompozíció a történelem romjaiból építkezik, ezek a romok azonban nem magukban állnak, hanem a nyelv romjaivá válva a történelmet artefaktuális egységként teszik megközelíthetővé. Ezt a történelmet minden pontján a végesség, a töredezettség, a rommá válás fenyegeti, sőt szervezi, s végső soron az ősember „tűzkörében” ülő „rokontalanoktól” kezdve a tudományos-technikai világelsajátításig nem egyéb, mint az önmagától elidegenedő ember történelme. A költői szóban való önteremtés lehetőségével azonban, mely kivonja őt a gépiesség és a természettől örökölt múlandóság hatóköre alól, az ember egyfajta fölmentést vagy igazolást találhat önnön elidegenedésére és végességére, előállíthatja a sajátosan emberi igazságot.
A műhelymunka megismerése az opus belső irányai által kialakított viszonyrendszer kirajzolódását segíti, illetve az írásgyakorlatnak a beilleszkedését és magának a műhelynek a beillesztését abba a tágabb keretbe, amit a kultúra és a választott hagyomány kontextusa jelent. A Mészöly-művekben egy archaikus nyelvi, stilisztikai, historikus réteg működik, aminek következtében a magyar elbeszélő tradíció sajátos újraírásaiként értelmezhetők. Ezt a történeti és művelődéstörténeti anyagon, jelöletlen utalásokon kívül a korábbi korok nyelve és stílusmintái mint a szerző művében intenzíven ható ösztönzések is tanúsíthatják.A műhelymunka megismerése az opus belső irányai által kialakított viszonyrendszer kirajzolódását segíti, illetve az írásgyakorlatnak a beilleszkedését és magának a műhelynek a beillesztését abba a tágabb keretbe, amit a kultúra és a választott hagyomány kontextusa jelent. A Mészöly-művekben egy archaikus nyelvi, stilisztikai, historikus réteg működik, aminek következtében a magyar elbeszélő tradíció sajátos újraírásaiként értelmezhetők. Ezt a történeti és művelődéstörténeti anyagon, jelöletlen utalásokon kívül a korábbi korok nyelve és stílusmintái mint a szerző művében intenzíven ható ösztönzések is tanúsíthatják.
„Az utópiák arról a figyelemről tanúskodnak, amit színházunk a szenvedő, kirekesztett embereknek szentel. Azoknak, akik képesek voltak álmodni és küzdeni azért, hogy életüket saját álmaik szerint éljék. Akik olyan emberiségről álmodtak, amelynek az életét a költészet, az öröm és a testvériség érzése hatja át, képes meghaladni saját pusztító törekvéseit, eltemetni a csatabárdot, s helyette az alkotóvágynak és a szépségnek szenteli önmagát.” (Horacio Czertok)
Napjainkban a performansz-értelmezések sokszínűségének vagyunk tanúi, melyből egyértelműen kitűnik, hogy a performansz fogalma nem szűkíthető le a színházi előadásokra vagy tágabban értelmezve a művészet területére. A performansz alkotóelemeinek – a beszéd, a test és a játéktér – jelentős szakirodalma alapján látszik, hogy a performansz oszcillál a magas művészet és a populáris kultúra között. Ez a mozgás a határok eltolását jelenti, melynek során a performansz fogalma is kitágulva, értelmezési nehézségekhez vezethet. A divergáló performansz-értelmezések hálózatában az interdiszciplinaritás segíti a fogalom mélyebb és adekvátabb megértését, mert a performanszra úgy tekintünk, mint az interdiszciplinaritás hangsúlyozásának egyik lehetőségére. Az itt egybegyűjtött tanulmányok megvilágítják és kiemelik az értelmezési háló lényeges elemeit, legyen az színháztudományi, irodalomtudományi, szociológiai, filmtudományi, etnográfiai vagy neveléstudományi megközelítésű.
A kötet William Morris építészetről, iparművészetről, könyvdíszítésről, valamint társadalomról írott esszéinek és előadásainak válogatását tartalmazza. William Morrist (1834–1896) a viktoriánus Anglia leghíresebb polihisztoraként tarják számon: költői, írói és műfordítói munkássága mellett gyakorló iparművészként is jelentős életművet hagyott hátra. Művészeti életműve mellett Morris korának egyik legeredetibb gondolkodója volt, és ahhoz a John Ruskin nevéhez köthető irányvonalhoz tartozott, amely a társadalom megújítását az esztétikumon keresztül gondolta megvalósítani. Gondolkodásában így került központi helyre a dekoratív művészet és a kézművesség gyakorlata. A művészet kritériumának a munka közben átélt (szellemi és testi) élvezetet tette meg, és a szépséget ezen élvezet kifejeződéseként írta le.
Dánél Mónika Csíkszeredán született 1976-ban. Tanulmányait a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen végezte. Jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója, 2015-től Bolyai János Kutatási Ösztöndíjas, 2014-től A másság terei. Kulturális tér-képek, érintkezési zónák a kortárs magyar és román irodalomban és filmben című nemzetközi projekt vezető kutatója. “Áttetsző keretek. Az olvasás intimitása” című tanulmánykötete Kolozsváron jelent meg 2013-ban. Újabb könyve a magyar neovantgárd alkotások poétikáját és az 1956-ban Nyugatra emigrált szerzők recepcióját irodalomtörténeti és ideológiakritikai szempontból vizsgálja.
Bizonyára nem véletlen, hogy Jeles András filmjeiről számtalan kitűnő esszé, elemzés és kritika látott napvilágot, olyan szerzőktől, mint Balassa Péter, Fodor Géza, Radnóti Sándor vagy éppen Petri György, ám átfogó, monografikus igényű áttekintés, mint a jelen kötet, még nem született a rendező filmművészetéről. A könyv módszertanában is igyekszik követni a Jeles-recepció hagyományát, illetve Jeles művészetének voltaképpeni tárgyát: a küzdelmet saját anyagának megformálásért. Célja egyszerre bemutatni Jeles filmjeinek formaeszközeit és társadalmi környezetét, ugyanakkor megsejtetni mindennek bölcseleti távlatát. Jelesnél erős az elutasítás, a rombolás – avagy enyhébb kifejezéssel élve – a perspektívaváltás gesztusa, ám ehhez látnunk kell azt is, mit utasít el, mit rombol le, mihez képest módosít a nézőpontján, hogy megnyílhasson a figyelme valami másra. Nehéz őt elhelyezni a magyar filmtörténeti hagyományban, hiszen művészetének lényege épp e hagyomány lebontása, illetve átalakítása.
Richard Wagner zenéjével nyitották meg az Andrássy úti Operaházat. Richard Wagner leomlott az Operaházról. Budapesten áll Richard Wagner egyetlen köztéri szobra Kelet-Közép-Európában. Richard Wagner életveszélybe került Pesten. A Richard-Wagner-mozdony Magyarországon járt 2013-ban. Budapesten szervezik az egyetlen rendszeres Wagner-fesztivált Kelet-Közép-Európában. Magyar nyelven íródott a Wagner-recepció legterjedelmesebb, legrészletesebb és egyik leginnovatívabb drámája. Jelen könyv elsőként tárgyalja Térey János „A Nibelung-lakópark” című drámájának Wagner-recepcióját. Ám nemcsak a Térey-dráma Wagner-áthallásait mutatja be e könyv, hanem más magyar szövegekét is, amelyekben Wagner művészete beleíródott a magyar kultúrába. Az irodalmi recepción kívül a magyarországi Wagner-jelenlét másik két arca is láthatóvá és olvashatóvá válik. Felidéződik az 1863-as és 1875-ös hangversenyek publicisztikai diszkurzusa, és felrémlik az Operaház főpárkányán lévő Wagner-szobor halála és feltámadása.