Artaud, avagy a gondolkodás története

Kötetünk tanulmányai elsősorban nem a színházi embert mutatják be, hanem a pályakezdő költőt, a gondolkodás rögzíthetetlenségével szembesülő skizofrén alkotót, az Európából menekülő meghasonlott embert, aki végül a rodezi elmegyógyintézet falai közé zárva megrendítő leveleket ír, miközben önmagáról és pályatársairól döbbenetes portrékat rajzol. Artaud életművének filozófiai, irodalmi, képzőművészeti és pszichoanalitikus szempontú megközelítésére Blanchot, Deleuze, Derrida, Sollers, Le Clézio, Thévenin, Rey és Grossman írásai mutatnak példát. Az értelmezések előszavaként kötetünkben olvasható először teljes terjedelmében Artaud egy korai írása: Az Idegmérleg (1925).