Leírás
Fontosnak tartom, hogy ezen a helyen még jobban kihangsúlyozzam a sámán-művész, Joseph Beuys, a második világháború utáni művészeti élet egyik legjelentősebb személyisége profetikus és emblematikus mivoltát. Beuys munkássága a Harmadik Évezred küszöbén még mindig újabb és újabb tanulságokkal szolgál. Szeretném tehát, ha az olvasó felfedezné a művész jövőbe mutató gondolataiban az összefüggést a jelenkori társadalom kínzó szükségével. A német mester tevékenységével előre vetítette mindazokat a gazdasági, társadalmi, környezeti, politikai és kulturális problémákat, melyek ma a bolygó valamennyi lakóját kínozzák. Arra ítéltettünk, hogy egyre mélyebbre süllyedjünk az ökológiai-környezeti válságban, hogy az őrült módon fokozódó háborús fenyegetés játékszerei legyünk, hogy tehetetlenül nézzük, amint egyre nő a szakadék a gazdag és a szegény nemzetek között, hogy szakadatlanul gyötrődjünk a faji gyűlölködés, a vallásháborúk, a nacionalizmus, a kizsákmányolás, az elnyomás, a mega- lázottság és az erőszak, a gazdasági-politikai hatalom diktátumai, a biológiai és a társadalmi manipuláció következtében. Beuys korán megérezte az Európai Unió, a közös piac és a közös pénz szükségét. Remélte, hogy a föld valamennyi lakója elérheti a jogegyenlőséget és a szabadságot. Minden eszközzel azon volt, hogy a különböző fajú, származású, vallású és kultúrájú emberek között létrejöjjön a testvéri együttműködés. Elkötelezett híve és harcosa volt egy organikus gazdasági rend megvalósításának. A pénz fogalma, felfogása megváltoztatásának. Az államok szövetségi szervezetének. A munkaközösségeknek. A munkához való jogra épülő berendezkedéseknek. Az oktatást helyezte a társadalmi szerveződés középpontjába. Foglalkoztatta a föld kimerülőben lévő forrásainak megőrzése és a biológiai alapú földművelés. Elindított egy valódi partnerkapcsolatot a Harmadik Világban élők életfeltételeinek javításáért. Joseph Beuys az a művész, aki megérezte a hagyományos művészet-fogalom meghaladásának szükségességét, és mindenki másnál messzebb jutott ebben a törekvésében, a szellemi kommunikáció és a természetes energia utópikus területeire, minden figyelmét a valóságra, mint az emberi lehetőségek fenomenológiai spektrumára összpontosítva. Ez az eukharisztikus akarat tette lehetővé Beuys számára, hogy a maga munkáját átvezesse abba az ezer útba, melyet az élet nap mint nap megnyit valamennyiünk előtt. Ebben a könyvemben az a szándék vezetett, hogy az egyes fordulópontokon, vagy, ahogy ő nevezte, „állomásokon” keresztül felidézzem a húszadik századi művészettörténet nagy alakja, Joseph Beuys életét és munkásságát. (Lucre zia De Domizio Durini)
