Showing all 11 resultsSorted by latest
A cím arra a szemléleti jellegzetességre utal, amely a modernitás és a posztmodernitás korában született irodalmi művek egy jelentős részére érvényes, mind tartalmi motívumok, mind formai megoldások szempontjából.
Az irodalomkritika területén sokáig uralkodó strukturalista és posztstrukturalista időszak után a figyelem ismét a szövegek és az emberi életek kapcsolatára, az esztétikai és az etikai viszonyára irányul.
Kritikai Zsebkönyvtár 13.
A horvát és a magyar irodalomban lévő eltéréseket és kapcsolódási pontokat tekinti át a kötet.
A szerző érzékeny, friss szelleme új és új nézőpontokból láttatja velünk a már ismert irodalmi jelenségeket (Marquez, Joyce, Molière, Kertész Imre, stb.).
Parti Nagy Lajos nevét mindazok ismerik, akik csak kicsit is belepillantottak a kortárs magyar irodalomba – hiszen verseskötetei, kisregényei, könyvben publikált novellái és színművei, valamint kötetbe nem szedett írásai, színpadra vitt darabjai sajátos fémjelzetét adják annak a gazdag munkásságnak, amelyben jellegzetesen egyéni stílusát, eredeti, nyelvteremtő készségét, plasztikus ábrázolásmódját és a lényegre rátapintó érzékét megcsillogtatja.
Domonkos István, a ma Svédországban élő délvidéki költő, a hajdani Új Symposion nemzedék egyik ismert tagja 1971-ben írta meg Kormányeltörésben című poémáját, amelyben szinte enciklopédikus tömörséggel, mégis a maga nyelvi töredezettségében jelenítette meg a kivándorlás, a nyelvvesztés, az asszimiláció, a kisebbségi lét megannyi súlyos és nyomasztó kérdését.
A kortárs magyar irodalom, mindenekelőtt Esterházy Péter Harmonia Caelestisének és Javított kiadásának szövegében tetten érhető szlovén vonatkozásai, valamint e művek szlovén recepciója, illetve a szlovén fordítások irodalomelméleti tanulságai állnak a szerző tanulmányainak középpontjában.
Bedecs László egymással laza láncot alkotó, de bizonyos értelemben összefüggő tanulmányokban veszi szemügyre az eddigi Tandori-életmű legfontosabb poétikai problémáit.
A kötet a térségi kötődés előtérbe állításával a különböző nyelvek és kultúrák egymásmellettiségéből és együttéléséből származó összefüggéseket irodalmi, művelődéselméleti, művészetbölcseleti kontextusban kívánja láttatni.
A Tolnai-szövegek és -művek kommentárjai 2003-ban gyűltek kötetbe – éppen négy évtizeddel első magyarországi könyvének megjelenése után. Az évfordulók utólagos megerősítői az ötletnek, a szerkesztői és a kiadói szándéknak, hogy Tolnai Ottó prózai, költői és drámai alkotásainak más-más időpontban írott, különféle folyóiratokban, kötetekben publikált, beszélgetések keretében elhangzott, eltérő műfajú és beállítottságú értelmezéseiből válogatást tegyen közzé.
“A vállalkozás, közelebbről, a Szilágyi-próza hatalomképének rekonstrukciójára irányul. A novellák és a regények egymást követő sora, állítja a monográfus, egyetlen szálra fűzhető föl: az ember, a hatalom és a technika viszonyának új meg új ábrázolásaként olvasható. Szilágyi történetei e szerint az interpretáció szerint a legáltalánosabb értelemben vett hatalom meg a neki kiszolgáltatott individuum kapcsolatát jelenítik meg, nem tragédiák mégsem: a tragikus sorsú, de sorsuk vállalásában felnőtté váló egyének illúziótlan – sokszor a halálba tartó – szabadságkísérleteiként is fölfoghatók.” Perecz László