Leírás
Domonkos István, a ma Svédországban élő délvidéki költő, a hajdani Új Symposion nemzedék egyik ismert tagja 1971-ben írta meg Kormányeltörésben című poémáját, amelyben szinte enciklopédikus tömörséggel, mégis a maga nyelvi töredezettségében jelenítette meg a kivándorlás, a nyelvvesztés, az asszimiláció, a kisebbségi lét megannyi súlyos és nyomasztó kérdését. Ráadásul ezen a darabon a “költőietlen” nyelvhasználat, a gyökeresen más és újfajta költői nyelv, egy addig ismeretlen versbeszéd alkalmazása is szemléltethető, hiszen Domonkos István egy magyarul csak törve, hibásan, akcentussal beszélő, ráadásul hasadt tudatú, identitásában bizonytalan ember nyelvén szól. Éppen a nyelvi “zagyvaság”, fragmentáltság tükrözi a leghatásosabban a nyelv- és identitásvesztés emberi drámáját. A vers megelőlegezi a 20-21. század fordulójának ilyen vonatkozású abszurditásait, és sajátos nyelvi expresszivitásával a költészet, a költői nyelv, a stílus és a prozódia újabb értelmezési kísérleteire teremt alkalmat. Ez a sajátosan töredezett, kifacsart, hibát hibára halmozó nyelvhasználat első pillantásra lefordíthatatlannak látszik. Ám az írószövetség József Attila Körének 2014. évi műfordítói alkotótáborában kísérletet tettek a résztvevők a Kormányeltörésben átültetésére, és a poéma egy hosszabb részletét tizenkét nyelvre fordították le: angolra (Owen Good), bolgárra (Szvetla Kjoszeva), észtre (Reet Klettenberg), franciára (Bérengére Vogel), lengyelre (hét tagú munkaközösség), macedónra (Zlatko Panzov), németre (Buda György), oroszra (Elizaveta Sochivko), románra (Andrei Dosa), svédre (Daniel G. Pech), szerbre (Judita Salgo) és török nyelvre (Tarik Demirkan)