A belső világ krónikája. Önéletrajzi írások1 × 3 120 FtRészösszeg: 3 120 Ft
Mind a(z) 6 találat megjelenítve
A kötet Walter Benjamin két legfontosabb önéletrajzi írását tartalmazza szorosan kapcsolódó szövegek, szövegváltozatok, levelek és önéletrajzok kíséretében. A „Moszkvai napló”-t egy két hónapos moszkvai tartózkodás intenzív élménye inspirálta, a „Berlini krónika” a szülővárosnak, Berlinnek a fasizmus térhódítása miatti kényszerű elhagyására adott irodalmi válasz.
A “Földközelben” három olyan jelenséget kapcsol össze, amelyek között sokáig nem látszott egyértelmű összefüggés: egyrészt a deregulációt, vagyis a jóléti állam leépítését, amelyen a globalizáció kritikája alapul, másrészt az egyenlőtlenségek egyre fokozódó növekedését, harmadrészt az éghajlatváltozás tagadását. Latour feltevése szerint a politikai színtér elmúlt ötven évben lezajlott és ma is zajló átrendeződése csak akkor érthető meg, ha abban központi szerepet tulajdonítunk a klímaváltozás kérdésének – és tagadásának. Többek között a nemzetállami kereteket újraéleszteni kívánó politikákat is erre a szorongató kérdésre vezeti vissza: lesz-e a jövőben elég hely mindannyiunk számára a Földön?
A “Karanténban” a koronavírus-járvány megfékezése céljából elrendelt lezárásokat hozza összefüggésbe az új klímarend okozta válsággal, hiszen az emberiség egészét fenyegető éghajlatváltozás is a bezártság érzetével párosul – csak ez soha nem fog véget érni, és nincs hova menekülni előle. Latour mindeközben azt mérlegeli, mennyiben jelent a klímaváltozás esélyt arra, hogy a modernitás elrugaszkodott, Földet romboló projektje után végre „földet érjünk”, vagyis újra felfedezzük a talpalatnyi földet, amelyen élünk, és az emberiség létfeltételeit biztosító Föld nevű bolygót. Szerinte a megváltozott körülmények között, ezen az immár „másik helyen” sem kell lemondanunk a szabadság eszméjéről.
Jelen kötet írásai az elmúlt bő egy évtized néhány fontos alkotásán keresztül vizsgálják a holokauszt művészeti reprezentációjának a kérdéseit, és azokat a művészeti stratégiákat, amelyek az emlékezet eltérő kulturális, szociális, mediális és politikai kontextusaiban születnek meg.
Bruno Latour korunk egyik legjelentősebb és leginspirálóbb gondolkodója. Mivel írásai egyaránt szólnak a társadalom- és a természettudományokról, továbbá ötvözik a politikai gondolkodást az ökológiai szemlélettel, egyes munkáit és munkásságának egészét joggal nevezhetjük hibridnek – annál is inkább, mert a „hibrid” saját filozófiai fogalomkészletének is egyik legfontosabb kifejezése. Latour tudományos világképe egyszerre merít az európai filozófiai hagyományból és a társadalomelméletből, és olyan élvonalbeli kortárs gondolkodókéval rokonítható, mint Peter Sloterdijk, Graham Harman vagy Donna Haraway.
A tanulmánygyűjtemény a magyar irodalomtörténetben felmerülő generációs kérdésekről szükségképpen tér át az európai kultúrákban lejátszódó folyamatokra, illetve azon jelenségekre, amelyek ma már világszerte megkerülhetetlen szempontokat kínálnak a nemek tudományában jelentkező kérdésfelvetések jobb megértéséhez.
A kötet az elmúlt három év tanulmányait és előadásait gyűjti egybe, melyek – a szerző érdeklődésének megfelelően – esztétikai és filozófiai kérdéseket tárgyalnak, hol inkább az elmélettörténet felől, hol pedig művek elemzésén keresztül. Központi kérdésük, hogy miként jelenít meg a kép, és miként jut kifejezésre valami a szóban, miben is áll a különbségük.