Leírás
Ottlik Géza egyik elbeszélője „egyszínű kobaltkékségként” próbálja megfogalmazni azt a megfoghatatlan érzést, amelynek irodalmi és festészeti ábrázolását művészi feladatának tartja. Mészöly Miklós esszéinek visszatérő témái az „atmoszféra” és a „közérzet”, amelyek nemcsak az emberi világérzékelés nyelvi eszközökkel visszaadhatatlan állapotaira utalnak, hanem nagy horderejű ismeretelméleti problémákat is jeleznek. Nádas Péter az emberek közötti testi kapcsolatok, valamint a tárgyak és az emberi test érintkezéseit ábrázolja úgy, hogy közben mindez társadalom- és történetfilozófiai dimenziót nyer. Ez a könyv annak feltárására vállalkozik, hogy az említett három szerző milyen irodalmi megoldásokat kínál nyelvileg kifejezhetetlen tartalmak nyelvi megjelenítésére.
