Eltérő színterek. Nagy József színháza

Ennek a könyvnek, ahogy a nagy józsefi eltérő színtereknek, több bejárata lehet. Az olvasó/képzeletbeli néző beléphet rögtön az elején, Nagy József színházát az elméleti háttér („theatrum philosophicum”) felől megközelítve, mely a filozófia színpadaként tekint rá. Vagy elindulhat a (tánc)színházként való meghatározástól, mely szándékosan zárójelezi, vonja vissza a táncot. Elgondolkodhat az egyes előadásokhoz rendelt hívószavakon, vagy végigolvashatja a harminckét előadás leírását, hogy végül eljusson a képzőművészként is hazaérkező alkotóhoz. A minden részben felbukkanó motívumok jelzik a lezár(hat)atlan életműben a fő témákhoz való, örök visszatéréseket. Olyan egységes és szigorúan következetes összművészet ez, mely saját, egyre mélyülő köreiben mozog, az egyetlen és végtelen mű felé tartva. Nagy József a kortárs mozgásszínház egyik megkerülhetetlen képviselője, koreográfus-rendező-előadóművész. A kötet a vajdasági származású, évtizedek óta Franciaországban (is) élő és alkotó művész monográfiája.