A szellem színjátéka. Történeti szemantika mint filozófiai jelentéstörténet

„A következőkben különféle kapcsolatokról lesz szó, mégpedig a filozófiai gondolkodást a maga nyelvi valóságához fűző kapcsolatokról. A filozófia, hangzik az általános tétel, nemcsak szövegkorpuszként jelenik meg, hanem a szövegen végzett munkaként is megvalósul. Objektivációiban az idegenre való vonatkozást állítja elő, ami a gondolkodást ott is megragadja, ahol úgy tűnik, hogy teljességgel önmagára és saját szuverenitására, a „gondolkodómra” szorítkozik. Ha úgy tekintünk rá, mint szövegre, a filozófiai gondolkodás olyan utalások, értelemösszefüggések és egybeesések szövetét jeleníti meg, melyek generációk alatt alakultak ki és a folyton változó kihívásokhoz igazodtak. E teljesítmény eredménye a tudás jobbára határtalan alapja, amely kijelöli a filozófiai tevékenység, illetve e tevékenység kommunikatív végrehajtására vonatkozó összefüggések kereteit: egy gondolatokból álló világ szövegeinek összesége, egy olyan világé, melyet a kijelentések és fogalmak, ismeretek és jelentésességek kultúrája alapoz meg.” (Ralf Konersmann)

Spatium 4