Hamlettől a Hamletgépig. Színházi írások

P. Müller Péter, a neves irodalomtörténész és színházesztéta legújabb könyvében termékeny módon ötvözi a korszerű színháztudományi szemléletmódokat a történeti vonatkozások iránti érzékenységgel. Közérthető módon szól az európai és a magyar színházi kultúra olyan izgalmas kérdéseiről, amelyek a kortárs színház elméletére és gyakorlatára, dráma és színház megújuló kapcsolatára is hatással vannak. A kötet három fejezete közül az elsőnek a Hamlet és annak áthagyományozódása áll a középpontjában, valamint a reneszánsz darabot felforgató átiratokat jegyző Tom Stoppard és Heiner Müller színpadi életművének a vizsgálata. A második fejezet olyan színházi határjelenségekkel foglalkozik, mint amilyen az emlékezetnek a színháztörténetben és a színházi működésben betöltött szerepe, a színpadi meztelenség hatásmechanizmusa, vagy a teatralitásnak a színpadon kívüli terekben megmutatkozó sajátosságai. A harmadik fejezet írásai a 20. századi magyar színháztörténet kevéssé vizsgált kérdéseit tárgyalják, többek között Márai Sándor drámaírói munkásságát, színházművészetnek és színházpolitikának a Kádár-korszakban meglévő kapcsolatát, valamint az 1956-os forradalomnak a rendszerváltás előtti drámai és színpadi újraértelmezéseit.