Varázslás és fogyókúra. Mesék, mesemondók, motívumok

Kislánykoromban mindig MÁS akartam lenni. Legelőször és mindenekfölött: sirály. Felmásztam a buckák tetejére, és kitárt karral ugorva játszottam repülést. Nem elképzeltem, hogy madár vagyok, valóban az voltam. Mint ahogy tudtam lenni kő, virág, gyertya és szappanbuborék. Aztán egyre nehezebb lett. Nem úgy sikerültek a dolgok, ahogyan szerettem volna, mindig másképpen lettem más. Félrecsúsztak a mozdulatok, mondatok, értelmét veszítette minden átváltozás: lötyögött rajtam a madárszárny, a bibe, a porzó, az alany, az állítmány. Miért nem sikerül, ha egyszer már tudtam, és sikerülhet-e még? Csak ez érdekelt. Azt a határvonalat kerestem, amelyen átlépve megszűnhetnek létem korlátai, s én azzá válhatok, akivé akarok. Ennek technikáját kutatva a mesék is kínáltak néhány lehetségesnek látszó megoldást. Elvarázsolt királyfik és királykisasszonyok mellett Micimackó kényszerű alakjavítási kísérletei vetették fel a kérdést: vajon varázslás és fogyókúra között létezik-e másmilyen megoldás? A mesék pontosan leképezik a bennünk és körülöttünk lévő világot. Jelentésük legalább annyira sokféle, mint mindazon meseforma, amely a mesemondók ajkán megszületik, legyen az „népi” vagy a legmodernebbek közül való. Ez a könyv arra keresi a választ, hogy milyen kapcsolat áll fenn az ősrégi tündérmesék és napjaink műmeséi között.

JAK Füzetek 95