Történetek a csodálatos csecsemők életéből. (Útiregény)

„Hiszen tudja azt jól mindenki: vannak olyan történetek, hogy sem elfeledni, de elhinni és felemlegetni se lehet őket; úgy hevernek szerteszét, mint a vízbe dobott kövek; íme most még csak egy bizonytalan vonalú árnyék, talán nincsen is, el-eltűnik a sodrásban, eltakarják a habok, aztán már hirtelen egy örvény támad belőle, hogy váratlanul és alattomosan lerántsa magához mindazt, ami az előbb a felszínhez tartozott. Mert azt is tudni kell ám, hogy nem csupán magukban állnak ezek a titkos történetek; olyannyira összetartoznak, hogy egyik húzza maga után a másikat, és miként a baj rendre a még nagyobb bajhoz vezet, hát ezek a vészt jósló jelek is mindig erősebbnek bizonyulnak, mint a bíztató ígéretek, mindegy talán, hogy van-e, aki felemlegeti őket, hiszen ha nekik úgy tetszik, előbújnak önnön akaratukból is minduntalan.”

Czabán György fényképeivel