Secesija u Subotici / Szecesszió Szabadkán

A 19. század végén és a 20. kezdetén Szabadka, lakosságának számát tekintve, az előkelő harmadik helyet foglalta el az Osztrák-Magyar Monarchia keleti részében. A pontos magyar statisztika alá is támasztja állításunkat (1890-ban 72.737,1900-ban 81.464, 1910-ben pedig 94.610), amihez azonban hozzá kell fűznünk egy lényeges megjegyzést: a kiváltságos helyzetet élvező Szent Mária kereskedőváros, majd a Maria Theresiopolis nevet viselő szabad királyi város is, amelynek határai a 18. században alakultak ki, egyike volt a legkiterjedtebb városoknak az egész Monarchiában. Az említett nagyszámú lakosság 169.192 kataszteri hold, vagy ahogyan ma érthetőbb, 100.000 hektárnyi területen élt. A szecesszió korabeli Szabadka lakosságának fele a város környéki településeken és tanyákon élt, amelyek egyetlen maroknyi szétszórt babszemként – ahogyan a legenda szerint Mária Terézia királynőnek elmesélték vették körül a várost. Szabadka „polgárainak” ez a része, akiktől a város, a városháza akár harminc kilométeres távolságban is lehetett, csak a piacon (hetente, havonta), adófizetéskor (negyedévente), vagy ünnepnapon történő templomlátogatása alkalmával találkozott a várossal. Lehetetlenség volna tehát a városi lakosság jellemzőit sorolva beszélni róluk. (Mirko Grlica)