Romtalanítás. Kritikák, esszék, tanulmányok

„Romtalanítás” ez többféle értelemben: a kíméletlenül múló idő által folyamatosan rongálódó szövegek el- és betakarítása, ám a romok építőanyagként való felhasználására tett kísérlet is egyúttal. Jó esetben ugyanis ezek a látszólag alkalomhoz kötött, önmagukban záródó írások feltárhatják addig ismeretlen vonatkozásaikat is. Tudatos elrendezésükkel (meg némi szerencsével) kirajzolhatják bizonyos elméleti problémák folyamatosságát éppúgy, mint egyfajta „mozgó irodalomtörténetnek” legalább a sejtelmét. Az összegyűjtésnek természetesen van kockázata is. Előfordulhat, hogy az egyes írások nem nyílnak meg egymás közelségétől, nem alakulnak ki közöttük újabb erővonalak. Az is bizonyos, hogy egy kötetbe zárva szinte az olvasó szeme elé tárják szerzőjük előítéleteit, ízlésének vagy gondolkodásmódjának korlátait; aki csupán azzal vigasztalhatja magát, hogy néha ezekből is lehet tanulni. Akárhogyan is, az „állagvédelemmel” mindenképpen érdemes megpróbálkozni. (Angyalosi Gergely)