Regénypárhuzamok

Ez a könyv négy Mészöly-regény térpoétikai elemzését tartalmazza. Mészöly Miklós az 1945 utáni magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotója, egyike azoknak, akik megadták a kezdőlökést a magyar próza háború utáni megújulásának. A magyar próza jelenére gyakorolt közvetett és közvetlen hatása óriási, mégis olykor nehezen megragadható. Ezért kerültek a kötetbe a nagyobb elemző fejezetek közé rövidebb összehasonlító fejezetek, exkurzusok, amelyek a jelen irodalmából vett példákon keresztül láttatják Mészöly regényeit és életművét, de főleg azt, hogyan éli a mészölyi poétika a maga – sokszor rejtőzködő, de mindig eleven – utóéletét a kortárs irodalomban. Így tekinthetünk vissza Bartis Attila „A nyugalom” című regényén keresztül „Az atléta halálá”-ra, Sándor Iván „A szefforiszi ösvény”-én keresztül a „Saulus”-ra, és így válhat a „Film” társszövegévé Zoltán Gábor „Orgiá”-ja, a „Családáradás”-é pedig Márton László „Árnyas főutcá”-ja.