Reáliák. A magyar próza jelene

Kortárs folyamatokat értelmezni mindig kihívás, hiszen minél közelebb vagyunk idő­ben egy jelenséghez, annál kisebb a rálátás lehetősége. Mégis az egyik legizgalmasabb dolog a jelenkor történelmét kutatni. A jelen irodalmáról adott diagnózis számos kérdésre keresi a választ. Milyen problémák foglal­koztatják a jelen szerzőit? Ezeknek milyen nyelven, milyen poétikai eljárásokkal adnak hangot? Milyen általánosabb tendenciák mutathatók ki az irodalomban és a kritikai gyakorlatban? Mi az, ami előtérbe kerül, mi az, ami háttérbe szorul, és mindez miért és hogyan történik? E kérdésekre adott válaszok alapján képet kaphatunk a kor¬társ irodalomról. De nem­csak arról, hanem azon keresztül a tágabb értelemben vett történelmi jelen állapotáról. Mert a kortárs irodalom látványosan nem zárkózik el a „valóságtól”, hanem egyértel­műen állást foglal társadalmi-közéleti ügyek­ben. Közel hajol a valósághoz: a betegség­hez, a testi nyomorúsághoz, a szexualitáshoz, a 21. századi mindennapokhoz. Mindahhoz, amiben élünk, és amit közösen tapasztalunk a magyar és a globális jelenben.