Miscellanea. Tanulmányok a régi magyar irodalomról

Miscellanea. Oly könyv – írja Szenci Molnár szótárában –, kiben elegyesleg, külömbkülömb féle dolgok vannak fölírván. Egy mai tanulmánykötet, mely a legfiatalabb „régi magyarosok” írásaiból válogat, szinte szükségszerűen ugyanezt a képletet mutatja. Nincs ugyanis egyféle régi magyaros beszédmód, avagy bárminő régi magyaros iskola. Ahány ház, annyi szokás. Válságban volna a szakma? Épp ellenkezőleg, a kötet csupa új forrással és értelmezéssel teli cikket tartalmaz, s egyúttal eleven, újító hagyománytiszteletről ad tanúbizonyságot. A régi magyaros szakma a mindenkor rájellemző sokszínűségével az utóbbi időben mintha nagyon is korszerűvé vált volna, és – Roland Barthes fordulatával szólva – éppen „szétszórtsága” teszi korszerűvé. A régi magyaros ab ovo tudományközi terepen mozog, hiszen érdeklődésének tárgya sokkal több mindent magába foglal, mint amit manapság közkeletű belletrisztikai irodalomfogalmunk sejtet. A középkorban és a koraújkorban bizony minden irodalom volt, amit eleink s külhonbeli kortársaik leírtak. Egy mai régi magyaros antológia egyáltalán nem meglepő módon tehát igencsak hasonlít a koraújkori enciklopédiák és könyvtárak elegy-belegy fertályára, a faragók, quodlibeticák és miscelláneák világára.

JAK Füzetek 114