Miért Szicília. (Részletek egy elveszett naplóból)

Bizonyára az Úr van e helyen és én nem tudtam. Utólag hasonló módon lehetne védekezni, mentegetőzni e „véletlenek” sorozata ellen, arra a kérdésre, hogy miért éppen Szicília. De ugyanígy nem talált választ Platón, Goethe, Caspar Dávid Friedrich és Nietzsche sem – daimónjaik elől menekülve. Miért és mit kerestek, s mitől válik ez olyan fontossá számomra. Kierkegaard bonyolult és hosszú, könyv formátumú válaszokat adott. Úgy tűnik, egyre kevesebb remény marad a tisztázásra, a felderítésre. Visszanyúlva az archaikus időkbe, még egyszerű, egyértelmű válaszokat lehet kapni, csak éppen nehéz mai, kételyekkel terhes tudatunkkal elfogadni Őket. Az enigmatikus akragaszi filozófus, Empedoklész egyik válaszaspektusa – mellyel valószínűleg Hölderlin is teljes mértékben egyetértene – így hangzott: Isten fölséges elméje, a rendíthetetlen szertelenség, fecsegést nem fogad be. Minden költészet. Nincs melyik, sem honnét, sem miért. Számomra – sokáig – mindezekből csupán egy félmondatnyi állítás következett: Mert kell egy hely.

JAK Füzetek 102