Madártávlat és halszemoptika. Irodalomkritikák

A cím – mondja Visy Beatrix – „behatolási pont” az értelmezéshez. Kövessük hát útbaigazítását és alkalmazzuk őrá magára. Kötetének címéül szokás szerint egy bírálatának címét választotta. Nem lényegtelen, hogy ennek tárgya egy elsőkötetes erdélyi írónő – Láng Orsolya – könyve. Mindjárt megmutatja, hogy kritikusunk szívesen vállalja a legelső publikációk megmérésének kockázatát, hogy kiterjeszti érdeklődését a Magyarországon kívüli magyar irodalomra is, s erősen foglalkoztatják a női szerzők művei. Gazdag anyagát korántsem tölti ki ez a három tartalom – olvashatunk élő klasszikusokról, pályájuk delelőjén álló írókról, ismertebbekről és kevésbé ismertekről, valamint kritikus-társakról is bőséggel a kötetben –, de mindenesetre jellemző. A madártávlat és a halszemoptika egyaránt széles látószöget jelent, de mégis alapvetően különböző nézőpontokat; a cím az ilyesmire való nyitottságra utal. Visy követő kritikus, aki gondosan megmutatja a bírált művek szerkezetét, hogy aztán higgadtan mérlegelje működését, teherbíró-képességét. Követő, amennyiben nem kívülről jött elvárásokat érvényesít, hanem a művek saját normáit rekonstruálja és juttatja érvényre a bírálatban. Mi, olvasók pedig bizalommal követhetjük őt kritikai kalandozásaiban. Jó helyekre visz, és gyakran ismeretlen területekre. (Radnóti Sándor)

Műút-könyvek 034