Fordított világ

Volt egy gyönyörű szép álmom. Valami csoda-vasút vitt fel egyre magasabbra és magasabbra. Aztán egyszer csak megállt, s alattam a nagy-nagy mélységben áttekinthetően, s mégsem egysíkú térkép formájában terült el a város; egy percig sem volt kétségem afelől, hogy ez a város maga a valóság. Nem szebb, bizonyára nem is emberibb, mint lentről nézve, amikor benne botorkálunk, de sokkal áttekinthetőbb. Onnan fentről most már sok mindent érteni véltem abból, hogy milyen is ez a város, milyen a valóság, melyben élek; úgy vélem, s álmomban is úgy véltem, ennél többet nem is kívánhat az ember. Deczki Sarolta szöveggyűjteménye egy ilyen csoda-vasút. Ha ezeknek a szövegeknek a szárnyán – mert hát ez a csoda-vasút szárnyas-vasút – a magasba repülünk, városunk már alattunk terül el. Meg nem szépült ugyan, de sokkal áttekinthetőbbé vált. Mert hát itt nem egyszerűen okos és érdekes, de különálló, s egymásra alapjában nem reflektáló szövegekre bukkanunk, hanem egy hellyel-közzel egységes könyvre. Hogy honnan ez az egység? Nehéz az ilyesmit néhány szóban megfogalmazni; már csak azért is, mert az olvasóban, bennem mint olvasóban ez az egység nem valaminek a tudása. Az egység egy érzés, leíró mondatokba talán nem is foglalható. Hohó! De hiszen itt mindenre valahonnan máshonnan tekintünk; nem egy meghatározott pontból, természetesen nem a lenti nyüzsgés kikerülhetetlen békaperspektívájából, de nem is a centrális perspektíva enyészpontjából, s még csak nem is madártávlatból. Valahonnan, ahol nem szakadtunk el a lenttől, de nem is engedtük magunkat általa felzabálni.

Hogy mi teremti meg Deczki Sarolta könyvének ezt az egységét? Egyrészt maguk azok a szövegek, melyeket a szerző témájául választott. Nem hiszem, hogy tudatosan nézőpontjához választott volna szövegeket. Ilyen szövegek találtak rá Deczkire, a filozófusra. Mert másrészt Deczki nemcsak irodalmár, irodalomkritikus. Deczki filozófus is. Méghozzá a filozófia mai lehetőségeinek számomra legjobb értelmében. Nem „szakfilozófiát” ír ugyanis, hanem a filozófia elmúlt időszakban kimunkálódott nézőpontjainak egyikéből-másikából beszél. Nem a filozófiáról. A világról. (Vajda Mihály)

Műút-könyvek 027