Falaink. Gyermekfestmények a betonon

Kedves Éva! A gyermekkor emlékezete tör fel e könyv időtlen világából. Azé az emlékezeté, amely olyan régi, mint maga az univerzum. Teljességében nem foghatók elfutó képei, mert csak a pillantás káprázatában varázslatos és jelenvaló történetek. Egy több évtizedes tanári pálya emléke és hitele. Akár a gyermekkor olvasni nem tudásának ideje – a felnőtt és a gyermek tükörszembesítése –, ahol is felnőtt korunk egy másik világban találja magát. Nem gondolkodva az idő linearitásán (pláne ha nem is így van ez az egész), meg az örök bennünk volt-valón. Hanem csak így egyszerűen, mint első könyvedben mondtad: Madarakból lettünk. Barátod: P. Gy.
n
n