Ének Birobidzsánról

Judita Salgo (1941–1996) a kortárs szerb költészet és próza keveset publikáló, de meghatározó alakja. Posztumusz birobidzsáni kisregényével hazájában számos irodalmi díjat nyert. A magyar szerzők köréből többek között Domonkos István, Ladik Katalin, Szentkuthy Miklós, Sziveri János, Tandori Dezső, Tolnai Ottó műveit fordította. „Tollát a tintába mártotta, hegyét a tintásüveg kristályszájához érintve útjára engedte a lekívánkozó csöppet, majd odabökött a Levantei-medence keleti partjára. Belefeledkezve, hagyta, hogy a második csöpp a famentes papíron az ősi Jaffa partmenti kékségébe ivódjon, majd hirtelen, a hosszú tétovázás után első vonását meghúzó művész mozdulatával, képzeletét szabadjára engedve megindult nyugatra az afrikai parton, megbotlott a gibraltári sziklában, megállt a Guadalquivir folyónál, majd északra indult, a Pireneusok irányába, onnan, az európai kontinens közepén ívet rajzolva, keletre, és éppen amikor leért a Fekete-tengerig, vagy nem is: a Kaukázus lábáig, és amikor Kis-Ázsián átjutva bezárhatta volna a diaszpóra-ellipszist, ahogyan a Föld is bezárja a Nap körüli pályáját, abban a pillanatban Rothschild báró szeszélyes, bárói vagy egyszerűen csak művészi mozdulattal átrepülte a borús, átláthatatlan Ázsiát, és – minden keringési pályát semmibe véve – beledöfte tollát Kelet-Szibéria legalsó csücskébe.”