Az elmélet elmélete. Filozófiai és művészetelméleti írások

Bacsó Béla új könyve, hasonlóan a Kijárat Kiadónál megjelent korábbi köteteihez, egyszerre vizsgál tisztán elméleti problémákat, rejtett elmélettörténeti mozgásokat, de bemutatja ezeknek az elméleti rekonstrukcióknak és olvasatoknak az alkalmazhatóságát is. „A végtelenség eleme a görög theoriában a szemlélés végtelenségének potenciális kielégíthetetlenségét jelentette, amely a változatlan örökre irányult; míg a modern elméletben a végtelenség eleme annak a folyamatnak a beteljesíthetetlenségét jelenti, amelyben a kísérletképpen alkalmazott hipotéziseket revideálják és magasabb szimbolikus egységekbe foglalják bele.” (H. Jonas) Az elméleti tevékenység tárgya maga örök, vagy inkább időn túli, mivel mindig is kérdéses, nem szűnik meg az adott időben, és főként nem merül ki az adott korszak válaszában. A tárgy, amihez a szemlélet fordul, megköveteli annak lehetőségét, hogy a szemlélő teljességgel a tárgynál legyen, s ne a már ismert/tudott igazságait vetítse rá arra, ami semmiféle időben sem kimeríthető. Az elméleti tevékenység annak a semmi máshoz nem fogható lehetősége, hogy az ember felfogja és gondolkodó, valamint ítélő képessége szerint kész legyen annak megfelelni, ami több, mint az általa egyáltalán megtehető és elgondolható.