„Az eleven szép”. Filozófiai és művészetelméleti írások

„Az erőtlen szépség gyűlöli az értelmet, mert az értelem olyasmit vár tőle, amire nem képes.” (Hegel) Az erőtlen szépség minden létvonatkozást maga mögött hagy és magát örökíti meg mint valami teljességgel időn kívülit. Az ilyen szépség végérvényesen elfordul az elevenségtől. A művészet az egzisztáló ideálon keresztül az igaz elgondolásának nyit teret, annak, ami igaz módon elgondolt, ami nem létezik sem a művet megelőzően, sem az után, csakis úgy, hogy a művön képes jelenségszerűen áttűnni. Joggal írta Heidegger, elismerve Hegel esztétikai elgondolásának jelentőségét: „A szépség nem a lét igazsága mellett fordul elő. Akkor jelenik meg, amikor igazságként működésbe lép. A megjelenés mint az igazságnak a műben és műként való léte: a szépség.”