Az egyedüli tér. Társas élet és közélet Zala megyében a neoabszolutizmus korában

A korlátlan uralkodói abszolutizmus bevezetése megszüntette az intézményes közéletet, formálissá tette a parlament szerepét, és ezek helyébe nyílt és tel­jes uralkodói önkényuralmat léptetett. A politikai rendelkezések hatására a társadalom szövetének belső rétegeiben mégis tovább élt „a haladás szelleme, az előretörés, a vágy a polgáriasodás után”. Kibontakoztatására azonban „a társas élet, a nemzet belső élete” maradt az „egyedüli tér”. A történeti Zala vármegyét vizsgálva a könyv azt mutatja be, hogy milyen formákban, milyen nehézségek árán, és mégis milyen sikerrel látta el feladatát ez a tér: hogyan és mennyiben válhatott és vált a neoabszolutizmus kori társas élet a közélet terepévé. A társas élet tere még a legszigorúbb korlátozások idején sem vált annyira szűkössé, hogy a társadalom végzetes tétlenségre lett volna kárhoztat­va. Ellenkezőleg, a különféle társadalmi csoportok közötti párbeszéd és a fennálló rendszerrel szembeni kritika forrásának tereként a társas életbe visszahúzódó közélet kulcsfontosságú szerephez jutott a neoabszolutizmus éveiben is.