A versről

A versszöveg sürgető erővel szólít fel a hangos olvasásra, mormolásra, előadásra és a meghallgatásra, vagyis kényszeríti az artikulációt. A ritmus és a hangzás a verses lírai szövegek befogadásának mikéntjét még abban az esetben is döntő módon határozza meg, amikor „némán” olvasunk. Ebből pedig az következik, hogy a vers írott, szövegi mivolta nem semmisíti meg a ritmikai, fonetikai és intonációs hangzást; ellenkezőleg, a versnyelvi megnyilatkozás jelentésképző folyamataiban e hangzástényezők és a szöveg materialitása közötti kapcsolat szétszakíthatatlanságát ismerhetjük föl. A kötet versritmus és interpretáció viszonyát, a trópusképződés nyelvi folyamatait, valamint lírai beszélő és beszédmód kérdéseit részint elméleti megközelítésben, részint szoros szövegértelmezéseken, Leopardi, Puskin, József Attila és Petri György versein keresztül vizsgálja.