Štefica Cvek az élet sűrűjében

Fülszöveg: „25 éves vagyok, foglalkozásom szerint gépírónő. A nagynénémmel élek. Azt hiszem, csúnya vagyok, bár egyesek azt állítják, hogy ez nem igaz. A kortársaimtól abban különbözöm, hogy már mind férjhez mentek, vagy van fiújuk, csak nekem nincs senkim. Magányos vagyok, és szomorú, és nem tudok magamon segíteni. Adjanak tanácsot. Štefica
És itt, a szomorú gépírónőnél hirtelen elakadok! Érzem az ujjaim közt a megfelelő anyagot. Ráadásul resztli, és ráadásul karton! Resztli mint részli, részli mint prézli, prézli mint Rézi. Štefi, Štefica, te leszel a ruhica, a témám leszel, beveszlek, beszeglek, mint a … Vezetéknév? Hm? Talán Cvek?! Halló? Tudakozó? Nem fontos, ki vagyok! Van-e Cvekjük?! Nagyszerű! Krííík!” Könnyed, szórakoztató olvasmány, mely sziporkázóan játszadozik az ún. „női műfajok” konvencióival, ugyanakkor összetett posztmodern textus, mely a műértő kacérkodó mosolyával tiszteli az olvasó irodalmi ízlését.