Beszél egy hang. Elbeszélők, poétikák

„S kihez tartozik a hang? A mesemondóé, a régi elbeszélőké, a mindentudóké, a tanúságot tevőké, a regényhősöké hosszú időn át azonosítható volt. Azután kézbe vettük Esterházy Péter Harmonia caelestisét, melyben a grammatika látszólag orientál, beszél egy hang, aki édesapámat, apámat mond, megszólításai és a birtokragok tehát egy gyermekre, fiúra utalnak. Eleinte mintha kialakulna valami képzetféle az elbeszélőről, majd belátjuk, egy karneváli játék aktív részesei lettünk, szerző és szerzők, elbeszélő és elbeszélői szólamok, elődök, kortársak. Kinek a múltjához tartozik tehát e hang?”