A vidék filozófiája

Danilo Kiš és barátai, a kirekesztett írók a hatvanas–hetvenes évek fordulóján a kommunista Jugoszláviában a bibliájukként forgatták ezt a vaslogikával megírt, kemény filozófiai művet. Miért jelentett nekik ilyen sokat? Azért, mert nekik is meggyűlt a bajuk a provincializmussal, a begyöpösödött ideologikus nézetekkel, az ostobán gőgös elzárkózással, mely elhazudja a valóságos problémákat, s melyből, mint később kiderült, valóban csak a nacionalizmusba és az erőszakba vezet út. Az akolmeleg provincializmusban agresszivitás bújik meg, mely legszívesebben eltörölne a föld színéről mindent, ami „modern”, azaz ellentmondásos, kihívó, szellemileg kockázatosan inspiratív, mindent ami meggondolkodtató. És mit jelenthet ez a könyv ma Magyarországon? Lehet, hogy sok minden található benne, ami „lefordítható” az itthoni problémákra, úgy mint a népies /urbánus, nemzetikonzervatív/ kozmopolita-liberális, „zsidó”/„magyar”, vidék/Budapest stb. ellentétre. Lehet, hogy segít megérteni és gyökeresebben bírálni a provinciális észjárást és lelkületet, melyből voltaképpen a butaság és a gyűlölet szónokol.