Ikerszobrok. (A de Leónok, I.)

Az Ikerszobrok az elmúlt időszak egyik legfeltűnőbb, leginkább figyelemre méltó epikai pályakezdésének ígérkezik. A regény ideje a 15–16. század fordulójának színes történelmi világába vezeti vissza az olvasót – ekképp már tematikájában is olyan érdeklődést jelez, mely a kortárs magyar próza törekvései közt meglehetősen társtalannak mondható. Ha érintkezik is a történelmi regény hagyományát felelevenítő, újraértő kortársi kísérletekkel, a műnek teljesen egyéni karaktert, markáns arculatot biztosít az, ahogy anyagával bánik: a regény ugyanis az elmélyült kutatómunkán nyugvó történelmi tényanyag és az írói fikció ritka szerencsés ötvözete. A szerző biztos kézzel uralja s tartja egyben a fordulatos cselekmények, epizódok szövevényes szálait; a széles társadalmi tablót plasztikus jellemrajzokkal, hiteles személyiségképekkel keresztezi. A valós történelmi figurák és a kitalált hősök sorsán át élvezetes regényben elevenedik meg a kor politikai machinációkkal, gyors felemelkedésekkel és drámai bukásokkal teli világának atmoszférája, s eközben a mű – egy első regény esetében fölöttébb szokatlan – érett, gördülékeny stílusára, kimunkált nyelvére is rácsodálkozhatunk. (Keresztury Tibor)

JAK Füzetek 123