Vadász György

Vadász György a jelenkori magyar építészet kiemelkedő, iskolateremtő egyénisége. Vibrálóan színes – s mindig megújulásra kész – egyénisége, alkotásmódja biztos alapokon áll, az erkölcs, a szakmai tudás, a szolgáló emberközpontú tervezői szemlélet fundamentumán. Igen fiatalon tűnt fel a pályán, a ’60-as években már országosan ismert építész. A gellérthegyi Víztároló gyönyörű belső tere, Zalaegerszeg városközpontja, lakóparkok, a városmajori telefonközpont, a Mohácsi Nemzeti Park, s végezetül a Hannoveri Világkiállítás méltán nagy nemzetközi sikert kiérdemlő Magyar Pavilonja szelektív, de jellemző válogatás Vadász György munkáiból. Kitűnő zenész és grafikus, s zenei, irodalmi, képzőművészeti műveltsége tette alkalmassá arra, hogy kiváló szobrászunk társaként tervezze meg köztéri szobrok, emlékművek építészeti keretét, s az ezen alkotásokat befogadó városi tereket. 1972-es Ybl-díja, Pro Urbe és Pro Arte-díjai, 1996-os Pro Architectura-díja, 1999-es Kossuth díja méltán ismerik el e pálya érdemeit, s végül megkapta a Steindl Imre-díjat is.