A másik város

Frankl Aliona közel két évtizede járja Budapestet, fotózza utcáit, házait, lakóit. Lebegő fény-várossá gyülekeztek azóta a terek, részletek, tekintetek, amelyek már csak az ő felvételein vannak a világon. Társtalan képei a szenvedély és a múlás méltóságát szegezik szembe a létezés figyelmetlenségével, a melankólia erejét a politikum és a társadalmiság rombolásával. Elsősorban ez, e melankolikus kiegyenlítésre való hajlama tette a nyolcvanas és a kilencvenes évek Budapestjének állhatatos fotósává, a múltjától elszakított, barbár építéssel sújtott nagyváros életfordulatainak érzékeny figyelőjévé. Sokat köszönhetnek egymásnak alkat és tárgy, talán nem is találkozhattak volna szerencsésebben. Rómától Kispestig, Angyalföldtől Párizsig és a Fészek Klubtól a Palais Porciáig közel száz önálló és csoportos kiállítást tudhat maga mögött.

Zeke Gyula Budapesten született, s – ha módjában áll – ott kíván meghalni. Ha kérdezik – szóban vagy írásban – nem tudja megmondani a foglalkozását. Szabad idejében mos, vasal és átkozódik, hogy ki kell kérdeznie a leckét a gyerekeitől. Néha kiesik a tudata, akkor csak megy és néz. Időt tölt Párizsban, Bécsben és Amszterdamban, de előfordul Berlinben, Lisszabonban és Veszprémben is. A fővárosban négy helyen – a Bambiban, a Ráckertben, a Centrálban és a Gieroban – vagy félúton található.