Szökésvonalak. Diegrammatikus olvasatok Deleuze nyomán

A kortárs francia irodalomelmélet kiváló hazai közvetítője, Gyimesi Timea lazán összeálló, ám tarackosan összenőtt, egymásra feleselő tanulmányaiban három 20. századi francia író, Jean-Loup Trassard, Marguerite Duras, Michel Tournier, két magyar író, Tolnai Ottó, Kertész Imre, a kívülről jött teoretikus, Julia Kristeva és a mindig időszerűtlen filozófus Gilles Deleuze szövegei találkoznak. A közelhajolásban, amire a szerző olvasóit is invitálja, megtapasztaljuk Deleuze-zel, mi valójában a kisebbségi irodalom. Hogy az irodalom csak akkor tud megmaradni irodalomként, ha kisebbségi. Ha nem kizár, és falat emel, hanem magába fogadja, feloldja, elnyeli, beszippantja határait, önnön kívülét (a ponyvát, a filozófiát, a heterogént, a mocskot, a vizuális boom-ot), ha létre tud hozni egy olyan többszörös nyelv-teret, Tolnai-féle szerelmes földrajzot, amely a kánon diskurzusát (és vele annak eszköztárát) is csak minorizálni akarja. Meglehet, a legérdekesebbek éppen azok a virtuális szökésvonalak, amelyek majd váratlanul és időszerűtlenül törnek maguknak utat az olvasás boldog terében.