Hemingway szalvétája. Esszék, kritikák

„Krusovszky Dénes, mielőtt dicsérne vagy kritizálna, mindenekelőtt kérdez; kortársai közül talán a legjobb kérdező. Kérdései azonban nem retorikai jellegűek; elementárisan érdeklik a lehetséges válaszok. Személyes, eleven írásmódja élőbeszédként hat, mintha egy kávézóban ülnénk, mintha – egy ideális világban – kávé vagy sör mellett irodalomról beszélgetnénk, mintha létkérdésről. Mert számára nyilvánvaló, hogy az. Beszél róla, mintha nem holt, hanem élő anyag lenne, és ettől él is. Sőt, csak ettől, a kérdező olvasótól él. Krusovszky olykor izgatott, néha egyenesen indulatos vagy szenvedélyes, mint aki érintve van: az irodalom által érintett, touché, és így mi, az ő olvasói is azok vagyunk. Mindenekelőtt azonban nyitott; nyitott a jelen ajánlataira, és az együttgondolkodásra. Az alkotás és befogadás bonyolult szinkronúszása érdekli, a kontinensek egymásba illeszkedése, mielőtt tektonikusan szétsodródtak volna. Egymás mellé rendelve nézi, látja a magyar- és világirodalmat, a lírát és prózát, kritikát és memoárt úgy, hogy ő, mint kérdező, egyszerre kint is, bent is van. Megrázza az irodalom fáját, és érezzük, ahogy előítéleteink üres héjként a fejünkre hullanak.” (Bán Zsófia)

Műút-könyvek 043