Korszakmetszetek. A késő modernség és a közelmúlt magyar irodalmáról

A lírai alkotásokat tárgyaló részben több fejezet is foglalkozik József Attila költészetével, melynek hatása tetten érhető Karinthy Gábor, Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Szabó Magda, Orbán Ottó, Parti Nagy Lajos, Kovács András Ferenc és Tóth Krisztina itt szereplő verseiben is. Egy másik „metszetképző” életmű Nemes Nagy Ágnesé, akinek tárgyias lírája éppúgy interakcióba lép a kötet lapjain Babits Mihály, Szabó Magda és Tandori Dezső verseivel, mint Mészöly Miklós vagy Győrffy Ákos tájköltészetével.

A prózai alkotásokat elemző fejezetek Németh László, Ottlik Géza, Mándy Iván és Hajnóczy Péter műveiről szóló interpretációk. A szövegek narratológiai, műfaji, motivikus és kronotopikus vizsgálatán túl a tudatábrázolás, az irónia és az intertextualitás alakzatai is a művek fontos hatástényezőiként jelennek meg ezekben a műértelmezésekben. A kötetben megközelítőleg hetven év – a húszas évek második felétől az ezredfordulóig –, a művek szövegközi kapcsolathálóját figyelembe véve pedig több mint száz év – az 1910-től 2015-ig terjedő időszak – magyar irodalmának lírai és prózai szövegmetszetei kerülnek górcső alá, hogy a vizsgálódásból kirajzolódhassanak az egymással szüntelen párbeszédben álló irodalomtörténeti korszakok metszéspontjai, a hagyományfolytonosság közös halmazai.