A korlátlan uralkodói abszolutizmus bevezetése megszüntette az intézményes közéletet, formálissá tette a parlament szerepét, és ezek helyébe nyílt és teljes uralkodói önkényuralmat léptetett. A politikai rendelkezések hatására a társadalom szövetének belső rétegeiben mégis tovább élt „a haladás szelleme, az előretörés, a vágy a polgáriasodás után”. Kibontakoztatására azonban „a társas élet, a nemzet belső élete” maradt az „egyedüli tér”.