„Az utópiák arról a figyelemről tanúskodnak, amit színházunk a szenvedő, kirekesztett embereknek szentel. Azoknak, akik képesek voltak álmodni és küzdeni azért, hogy életüket saját álmaik szerint éljék. Akik olyan emberiségről álmodtak, amelynek az életét a költészet, az öröm és a testvériség érzése hatja át, képes meghaladni saját pusztító törekvéseit, eltemetni a csatabárdot, s helyette az alkotóvágynak és a szépségnek szenteli önmagát.” (Horacio Czertok)