Mind a(z) 2 találat megjelenítve
Michel Serres a legújabb kontinentális filozófia zseniális különce volt. A természeti szerződésben az ökológiát jogtudományi szemszögből közelíti meg. Szerinte az emberi lények között létrejött társadalmi szerződés valójában a természet kizárását jelentette a társadalom alapvetéséből, ezért napjainkban szükségessé vált egy második szerződés megkötése, immár az ember és a természet között.
A “Földközelben” három olyan jelenséget kapcsol össze, amelyek között sokáig nem látszott egyértelmű összefüggés: egyrészt a deregulációt, vagyis a jóléti állam leépítését, amelyen a globalizáció kritikája alapul, másrészt az egyenlőtlenségek egyre fokozódó növekedését, harmadrészt az éghajlatváltozás tagadását. Latour feltevése szerint a politikai színtér elmúlt ötven évben lezajlott és ma is zajló átrendeződése csak akkor érthető meg, ha abban központi szerepet tulajdonítunk a klímaváltozás kérdésének – és tagadásának. Többek között a nemzetállami kereteket újraéleszteni kívánó politikákat is erre a szorongató kérdésre vezeti vissza: lesz-e a jövőben elég hely mindannyiunk számára a Földön?
A “Karanténban” a koronavírus-járvány megfékezése céljából elrendelt lezárásokat hozza összefüggésbe az új klímarend okozta válsággal, hiszen az emberiség egészét fenyegető éghajlatváltozás is a bezártság érzetével párosul – csak ez soha nem fog véget érni, és nincs hova menekülni előle. Latour mindeközben azt mérlegeli, mennyiben jelent a klímaváltozás esélyt arra, hogy a modernitás elrugaszkodott, Földet romboló projektje után végre „földet érjünk”, vagyis újra felfedezzük a talpalatnyi földet, amelyen élünk, és az emberiség létfeltételeit biztosító Föld nevű bolygót. Szerinte a megváltozott körülmények között, ezen az immár „másik helyen” sem kell lemondanunk a szabadság eszméjéről.