Leírás
A politikai képviselet állami intézményrendszerének romjai között felüti a fejét az emlékezetpolitika, amelyben osztályalapú tömegpártok helyett az elismerés politikusai küzdenek egymással. A késő modern traumatársadalom áldozati csoportokra tagolódik, amelyek között a történelem során elszenvedett sérelmek presztízskülönbségei teremtenek egyenlőtlen viszonyokat. A státuszcsoportok a szenvedés hivalkodó reprezentációja révén versengenek egymással, ami jellemzően az áldozatok számában fejeződik ki. Azáltal, hogy hangot és elismerést követelnek az állítólagosan hallgatásba burkolózó áldozatok számára, az őket nyilvánosan képviselő szereplők politikai cselekvőt, csoportot hoznak létre a képviseltek sokaságából. E kötet a politika e mélyreható, 1970-es évek óta tartó átalakulásával foglalkozik: a nép nevében történő politizálástól az áldozatok nevében folytatott politika felé történő elmozdulást diagnosztizálja. Arra az ellentmondásra keresi a magyarázatot, hogy a sorozatos, a megbékélést célzó elismerési gesztusok ellenére újra és újra kiújulnak az emlékezetpolitikai konfliktusok.
