Leírás
A vers párbeszédre hív. Még akkor is, ha a benne megszólaló hang látszólag „magában beszél” vagy „hátat fordít” az olvasónak. A költői szöveg elválaszthatatlan a szubjektumtól. Még akkor is, ha a lírai beszélő mindent megtesz, hogy elrejtse beszéde alanyát. Könyvünk e kettős kérdést vizsgálja: a líra dialogikusságának különféle módozatait, a versben keletkező szubjektum önmegosztó eljárásait, illetve a költői mű dialogikusságának és alanyiságának összefüggéseit. A kötet egyfelől a dialógus elméleti kérdéseire keresi a választ, s ebben Bahtyin dialóguselmélete, illetve az aposztrophé alakzatával kapcsolatos elgondolások szolgálnak legfőbb teoretikus hátteréül. Másfelől Pilinszky János, Tóth Krisztina és Kemény István versszövegeinek interpretációjával kívánja feltárni dialógus és szubjektum szövevényes viszonyát. A „te” alakzatai a költemény dialogikusságát az „én-te” figurában kettévált, majd megosztottságában önmagát a költői szövegben újraalkotó lírai szubjektum felől gondolja el.
