33–48 termék, összesen 85 dbSorted by latest
A kötet Walter Benjamin két legfontosabb önéletrajzi írását tartalmazza szorosan kapcsolódó szövegek, szövegváltozatok, levelek és önéletrajzok kíséretében. A „Moszkvai napló”-t egy két hónapos moszkvai tartózkodás intenzív élménye inspirálta, a „Berlini krónika” a szülővárosnak, Berlinnek a fasizmus térhódítása miatti kényszerű elhagyására adott irodalmi válasz.
Ez a kötet egy nagyszabású tudományos vállalkozás eredménye. Világirodalmi horizontból rátekinteni egy korszak magyar irodalmára, lírájára és prózájára, és újat mondani ezekről – ez volt a célja annak a 2017-ben, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán rendezett négynapos konferenciasorozatnak, melynek résztvevői akadémikusok és egyetemi tanárok, hazai és határon túli bölcsészkarok oktatói, irodalomtörténész kutatók és doktorandusz hallgatók voltak. Az ott elhangzott előadások anyagát gyűjti egybe ez az egybefűzött kötetpár.
A korlátlan uralkodói abszolutizmus bevezetése megszüntette az intézményes közéletet, formálissá tette a parlament szerepét, és ezek helyébe nyílt és teljes uralkodói önkényuralmat léptetett. A politikai rendelkezések hatására a társadalom szövetének belső rétegeiben mégis tovább élt „a haladás szelleme, az előretörés, a vágy a polgáriasodás után”. Kibontakoztatására azonban „a társas élet, a nemzet belső élete” maradt az „egyedüli tér”.
Ez a kötet az ökológiai válság és a poszthumanizmus által meghatározott jövőről szól. Az itt olvasható írások a technologizált jelen és az antropocén hangján szólnak. A gépi valóság és a mechanoszféra dekódolásra váró üzenetei. Látványosan előtörő, vagy éppen titokzatosan visszahúzódó jelenségek nyomai.
Mennyire függetleníthető egy-egy téma vagy motívum azoktól a médiumoktól, amelyekben megjelenik? Lehetséges a fordítás a különböző médiumok között? Létezhet egy alkotás nemcsak több médiumban egyszerre, hanem bizonyos értelemben a médiumok közötti térben? Milyen új alkotói és befogadói szerepek jönnek létre a médiakonvergencia és az újmédia korszakában? Az ebben a kötetben egybegyűjtött esettanulmányok ezekre és ehhez hasonló kérdésekre keresik a választ.
Borbély Szilárd a magyar irodalom kiemelkedő alakja. Írásainak jelentősége, valamint a szerző és műve iránt tanúsított élénk érdeklődés ellenére még nem született az életművet a maga egészében feldolgozó munka. A szerző költői, dráma- és prózaírói, irodalomtörténészi, kritikusi és esszéirói munkásságából ez a könyv elsősorban Borbély azon irodalmi műveire összpontosít, amelyek egyszerre idézik meg a zsidó és a keresztény hagyományt.
Az első kötet az első nyelvemlékektől a 15. század végéig tartó időszakot öleli fel. Mintegy kilenc évszázad irodalmáról van szó, amely tőlünk nagy időbeli és kulturális távolságban keletkezett, és amelynek bemutatása épp ezért nagy kihívást jelent. A korszak irodalmát ismertető fejezetek nemcsak a középkorral kapcsolatos rögzült előítéleteket bontják le, de arról is képet adnak, hogy a középkor öröksége miképpen élt és él tovább a későbbi századokban, így napjainkban is.
A második kötet a legkorszerűbb irodalomtörténeti és kultúratudományi megközelítések alapján mutatja be a kora újkor angol irodalmának főbb műfajait. Eközben tudatosan tágítja az irodalmi jelenségek mezejét: feltárja az irodalom határterületeit, bemutatja az irodalminak tekintett művek környezetét alkotó anyagi kultúrát, valamint az irodalom termelését és fogyasztását befolyásoló politikai, vallási és gazdasági folyamatokat.
Egy érdeklődő újságíró, egy hajléktalanszálló elszánt vezetője, egy rezignált portás, egy bohém életművész, egy dühös lázadó, egy cinikus önkormányzati képviselő és egy lelkes lelkész. Hétköznapi szereplők, nem hétköznapi fénytörésben. Különböző stratégiák, amelyekkel boldogulni próbálnak a késő modernitás útvesztőiben. Miként fogalmaznák meg a gondolataikat, ha történetesen (egzisztencialista) filozófusok lennének? Mit mondanának egymásnak az élet értelméről, a szabadság lehetőségéről, a vágy és szenvedés természetéről?
Bruno Latour korunk egyik legjelentősebb és leginspirálóbb gondolkodója. Mivel írásai egyaránt szólnak a társadalom- és a természettudományokról, továbbá ötvözik a politikai gondolkodást az ökológiai szemlélettel, egyes munkáit és munkásságának egészét joggal nevezhetjük hibridnek – annál is inkább, mert a „hibrid” saját filozófiai fogalomkészletének is egyik legfontosabb kifejezése. Latour tudományos világképe egyszerre merít az európai filozófiai hagyományból és a társadalomelméletből, és olyan élvonalbeli kortárs gondolkodókéval rokonítható, mint Peter Sloterdijk, Graham Harman vagy Donna Haraway.
Michel Serres a legújabb kontinentális filozófia zseniális különce volt. A természeti szerződésben az ökológiát jogtudományi szemszögből közelíti meg. Szerinte az emberi lények között létrejött társadalmi szerződés valójában a természet kizárását jelentette a társadalom alapvetéséből, ezért napjainkban szükségessé vált egy második szerződés megkötése, immár az ember és a természet között.
Kortárs folyamatokat értelmezni mindig kihívás, hiszen minél közelebb vagyunk időben egy jelenséghez, annál kisebb a rálátás lehetősége. Mégis az egyik legizgalmasabb dolog a jelenkor történelmét kutatni. A jelen irodalmáról adott diagnózis számos kérdésre keresi a választ. Milyen problémák foglalkoztatják a jelen szerzőit?
A reneszánsz palotákban studiolonak hívták azt a helyiséget, amelyben a herceg a kedvenc festményeit gyűjtötte össze, hogy időről-időre közéjük elvonulva meditálhasson vagy olvashasson. Ez a könyv egyfajta studiolo a szerzője, Giorgio Agamben számára, aki filozófus szemmel veszi szemügyre kedvenc művészeti alkotásait.
A harmadik és negyedik kötetben tárgyalt időszakot nem szokás egységes korszaknak tekinteni. A hagyományos kultúrtörténeti, korstílusokon alapuló felosztás alapján a barokk, a (neo)klasszicizmus és a felvilágosodás, valamint a romantika irodalmaként volna azonosítható.
A harmadik és negyedik kötetben tárgyalt időszakot nem szokás egységes korszaknak tekinteni. A hagyományos kultúrtörténeti, korstílusokon alapuló felosztás alapján a barokk, a (neo)klasszicizmus és a felvilágosodás, valamint a romantika irodalmaként volna azonosítható.
Ez a monográfia Mészöly Miklós első pályaszakaszában keletkezett műveit tárgyalja. A „Magasiskola”, „Az atléta halála”, a „Saulus” és „Az ablakmosó”, valamint a kötetben bemutatott egyéb munkák olyan példázatos írások, amelyek bátran áttörték a korabeli magyar írásművészet korlátait, és újító erejük mind a mai napig eleven hatást gyakorol a magyar irodalomra.