A feladat így a sportban rejlő szépség megragadása. Ehhez Gumbrecht szerint a kanti szépség-fogalom megfelelő bázist kínál: szép az, ami érdek nélkül tetszik. Az érdekek kiiktatása mind a sportoló, mind a néző számára elementáris jelentőségű. A sportolók ugyan szerződés alatt állnak, és a „kereskedelmi értékük” a teljesítményüktől függ, de a játék közben „még ők is megfeledkeznek a […] külső érdekekről”. (42.) És a nézőt ugyan hatalmába kerítheti egy eredmény vagy egy mozdulatsor, de arra neki is rá kell döbbennie, hogy ezzel az érzéssel nem tud kenyeret venni.
